Az EFOP 2.2.25. számú pályázati program a közösségi alapú szolgáltatásra való áttérés fejlesztését és a támogatott lakhatás kialakítása szociális alapszolgáltatások fejlesztését támogatta.
A szakmai napon bemutatásra kerültek azok a projektek, melyeket a tagszervezetek alakítottak ki a pályázati program támogatásával, valamint a résztvevők tájékoztatást kaptak a folyamat során tapasztalt eredményekről, nehézségekről.
Számos különleges előadás, élménybeszámoló, a létrehozott szolgáltatások jövőjéről szóló kerekasztal beszélgetés várta az érdeklődőket. A családias hangulatban zajló konferenciát Lilith Alink, EASPD munkatársának előadása nyitotta meg. Az EU Alapítványok szakértője támogató tevékenységükről beszélt prezentációjában, kihangsúlyozva érdeklődését a magyarországi kezdeményezések iránt. A nap moderátora, házigazdája Papp Ágnes, az ÉTA Országos Szövetségének elnöke volt.
A beszámolókból számos közös vonás, hasonló nehézség, buktató kirajzolódott a projekt megvalósítása során. A szociális szakemberek számára az egyik fájó pont volt, hogy a közbeszerzési szabályok határokat szabtak a megvalósítóknak abban, hogy a lehető leg észszerűbben szerezzék be a kivitelezőket és a szükséges eszközöket. Így például nem lehetett a berendezési tárgyakat sem a lakókkal együtt kiválasztani. Ezzel együtt, minden pályázó kiemelte a pályázati program elvitathatatlan előnyeit. A beruházások lehetővé tették az ingatlanok korszerűsítését, a régóta esedékes modernizálások végrehajtását (kazáncsere, napelemes fűtőrendszerek beépítése, terápiás sószoba létrehozása). Olyan támogatott lakhatások épültek, melybe a megjelent vezetők szerint „a munkatársaink, magunkat is beleértve, szíves örömest beköltöznénk.”
A nyertes civil szervezetek közül voltak, akik felújítottak, voltak, akik új ingatlant vásároltak, lehetőségeiktől, támogatási összegtől függően. A megvalósításhoz a pályázati forrás mellett jelentős önrésszel kellett hozzájárulniuk, amit társadalmi munkával, vagy webshop termékeik bevételeiből fedeztek. Összességében véve, a megjelentek működésük, stabilitásuk növelését várták a beruházástól, mely célok teljesültek, és a megfeszített munka dacára a civilek mind újra belevágnának a programba.
Külön témafelvetésként szerepelt az idősödő érintett szülők bevonása, közreműködésük nélkülözhetetlensége. A családokat érintő leválási folyamat érzékeny, annak ellenére, hogy az aggodalmas jelzések leginkább tőlük érkeznek. „Mi lesz a gyermekemmel, ha én már nem leszek? Ki fogja gondját viselni?” Éppen emiatt, a pályázók gondoltak arra is, hogy a szülők legyenek azok, akik az új otthonaikba beköltöztetik a gyerekeiket.
A program részét képezték az ESZA felkészítések is, melynek fókuszában a lakók egyéni kiváltása, az esetfelelősök támogatása szerepelt. Volt olyan hely, ahol a ráhangolódás természetes módon megtörtént. Az egyik szervezet új beruházása ugyanis a nappali intézmény mellett épült, a lakók és kivitelezők közvetlen kapcsolatba kerültek egymással. Kölcsönösen motiváltan teltek így a várakozás napjai mindkét fél részéről.
A délutáni kerekasztal beszélgetés felvetett jó néhány szakmai vitát az egybegyűltek körében. A vélemények máig megoszlanak arról, való-e mindenkinek a támogatott lakhatás, mennyire kell/ szabad erőltetni az érintettek körében. Sok múlik a befogadó közösségen, az elérhető szolgáltatásokon. „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy megkapja a számára leginkább testhezálló önállóságot” – hangzott el. A másik kérdésben, miszerint legyen az „esetfelelős” ténylegesen külön szakma, mindenki egyetértett, hiszen merőben más hozzáállást, szemléletet kíván.
Konkrét esetek megvitatására is teret adott a szakmai találkozó. Mi lesz akkor, ha a támogatott lakhatásokban élő fogyatékos emberek időssé, betegé válnak? Maradhat-e a végstádiumban lévő beteg a támogatott lakhatásban?
„Miért ne lehetne úgy, mint egy családban? Ahol, ha megváltozik valakinek az élethelyzete, közösen döntenek a mindenkit érintő kérdésekben. Ha a közösség úgy gondolja, és a gyakorlat is igazolja, miért nem maradhatna a szerető közösségben például egy daganatos beteg lakótárs?” – vetődött fel.
A civil szervezetek képviselői személyes példákkal támasztották alá a meglátást.
Projektbemutatót tartott:• Fény Felé Alapítvány (Debrecen) Dr. Suller Attiláné elnök,• Fogd A Kezem Alapítvány (Pécs), Tóth Péter elnök,• IRMÁK Közhasznú Kft. (Esztergom), Szebenszki Bence cégvezető, • Kemence Egyesület (Komárom), Schmelcz Gézáné elnök, • Mécses Szolgáló Közösség Egyesület (Mezőberény), Nelhübel -Oláh Henriette elnök, • OMNIS Alapítvány (Nyíregyháza), Juhász Renáta elnök, • Szimbiózis Alapítvány (Miskolc), Tóth Aliz habilitációs központ intézményvezető
Rendkívüli eredménynek tartjuk, hogy lehetővé vált a civil pályázóknak is uniós forrás igénybevételére támogatott lakhatások és az őket „kiszolgáló” alapszolgáltatások fejlesztésére.
Gratulálunk a megvalósítóknak az emberfeletti munkához, a kiváló tervezéshez, a nagyszerű eredményhez! Biztatjuk azokat a családokat, akik tanácstalanok abban a kérdésben, hogy jó lehet-e gyermekük számára a támogatott lakhatás, látogassanak el a fent felsorolt szolgáltatókhoz, szerezzenek személyes benyomásokat.
