2014. május 29-én került sor a Művészet és terápia konferenciára a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány szervezésében. Az egész napos rendezvényen számos különleges előadás, a művészetek szerepéről szóló személyes beszélgetés várta az érdeklődőket. Segítő szakemberek, orvosok, pszichológusok beszéltek a művészet szerepéről a gyógyulásban, művészek avattak be az alkotás folyamatának terápiás hatásába, valamint bemutatkozott több művészetterápiás szervezet.
A bevezető, ráhangoló blokk a kiégés folyamatát egyfajta társadalmi lázadásként artikulálta, melynek során a fellángoló betegségek mutatnak rá a hiányokra. A megküzdési lehetőséget a kultúra, a művészetek jelenthetik. Hogyan? Például: mintáikkal bátorítanak a különbözőségre. Merjünk mások, sebezhetők lenni! „Sajnos, a kultúrát az orvos nem írhatja fel gyógymódként a zárójelentésre” – emelte ki előadásában a megjelent belgyógyász osztályvezető főorvos. Pedig, egy színházi előadás, mozi vagy múzeumlátogatás jót tesz mindannyiunk mentálhigiénéjének.
A művészetterápiákat bemutató részben az irodalomterápia, meseterápia eszköztárával ismerkedhettek meg a résztvevők. A család támogatása mellett hatalmas kapaszkodót: a gyógyulás, felépülés esélyét hordozzák a testi-lelki megpróbáltatásokat átélt emberek számára a terápiás eszközöket felvonultató csoportok. Boldizsár Ildikó leszögezte: nincsenek „gyógyító mesék”. A gyógyulás, a katarzis a mű és az olvasó kapcsolatából adódik. A művészetterápiás csoportok összetétele vegyes: van, aki magányos, özvegy, befelé forduló, vagy traumatizált személy, aki a foglalkozásokon pozitív élménnyel gazdagodik. Személyisége gazdagodik, kinyílik, új kapcsolatot köthet sorstársakkal (is). A meseterapeuta elmondása szerint egyre több pszichológus végzi el a képzéseiket, melyek szemléletét sokrétűen tudnak felhasználni praxisukban.
A rendezvény második részében Csákányi Eszter és Mácsai Pál színművész, valamint Czene Márta festőművész a művészek szempontjából beszéltek a művészetek terápiás hatásáról. Majd művészetterápiás szervezetek – a Baltazár Színház, az Autistic Art, a Hangadó Énekegyüttes és az Átkelő Galéria – mutatkoztak be. Útvesztő vagy labirintus? Szilágyi Klára belsőépítész jóvoltából kipróbálhattuk a labirintusjárást és hallhattunk annak a pszichére tett hatásáról.
Elek Dóra, a Baltazár Színház vezetőjének előadásában arról beszélt, hogy a terápiát el is hagyná a szóhasználatából, hiszen a társulat (Down szindrómás) tagjai magas művészi színvonalat, esztétikumot képviselnek. A céljuk, hogy jó színházat csináljanak, ebben áll a fordulat. Hiszen bármit, amit igényesen, szívből végzünk – terápiás hatásúvá válhat. Ezen felül, a választás lehetőségét adta meg a társulat tagjainak számára, hiszen értelmi sérültségükből fakadóan szinte sosincs erre módjuk.
Mindent egybe véve, a művészetterápia olyan terápiás módszer, mely a művészeti ágak kreatív folyamatait a gondolatok és érzések nonverbális kommunikációjára használja. Hathatós, biztonságos módszer, olyan belső tartalmak, érzések feltárására alkalmas, mely szavakkal alig, vagy egyáltalán nem hozzáférhető. Emiatt is izgalmas megközelítés a sérült emberekkel való foglalkozások során – anyanyelve univerzális.
Major Szilvia
